420 ezer magyar hadifogoly adatai kerültek elő Oroszországban

A korombeli fiatalok talán emlékeznek még, amikor a nagyszülők, de főleg a dédszülők órákon át mesélték a háborús történeteket. Én magam tágra nyílt szemekkel, a felét alig értve, de szótlanul hallgattam, és próbáltam a gyermeki kis mesevilágom képeit fekete-fehérré festeni, hogy még élethűbben el tudjam képzelni, mi is történhetett abban a - mai napig is elképzelhetetlen - világban.

"Mintegy 420 ezer, a második világháború alatt szovjet hadifogságba került magyar katona adatait találták meg magyar kutatók Oroszországban – jelentette be a Gulág Emlékbizottság ülése után az emberi erőforrások minisztere Budapesten újságíróknak. A második világháború alatt körülbelül félmillió magyar katona került hadifogságba a Szovjetunióban."

Dédpapám Oroszországban, egészen pontosan Odessa-ban volt hadifogoly a 2. világháború egy jelentős ideje alatt.
Még ma is tisztán emlékszem, pedig egészen kicsi lány voltam, hogy milyen átéléssel, és felnőtt fejjel ugyanazokra a pillanatokra visszagondolva, egy picit másképp látva, micsoda fájdalommal beszélt azokról az évekről, amikor a családjától távol tartva és meghurcolva Oroszország elragadta, mint hadifoglyot.

A fogságról soha nem mesélt. Abból a pár mondatból, amit néha elszólt, csak annyit lehet sejteni, embertelen körülmények között kellett élniük. Végtelen vagonokból összerakott szerelvények vitték őket messze az otthonuktól, és az egész utat úgy élték meg csendben és szótlanul, mint életük utolsó nagy utazását.

Csak sejtették, hogy mi vár rájuk a nagy Oroszországban, de minden képzeletüket felül múlt az, ami valóban várt rájuk. Dédnagyapám a szíve mélyén még remélte, hogy újra érinthet magyar földet, talán ez volt az egyetlen gondolat, ami minden nap új reményt adott neki abban a feneketlen reménytelenségben. Sorra végezték ki társait, így igaz barátság nem köttetett, ugyanis sosem lehetett tudni, kinek hány X jár még a naptárból.

Cimborái már voltak. Ez volt az a csoport, akik mertek egymás között beszélni, és akik minden bizonnyal nagyon féltek, talán még a többieknél is jobban. Ahogy napról napra nézték, miként fogyatkozik meg a tábor, úgy döntöttek, nincs miért várniuk, és fejvesztve menekülni kezdtek. Alig pár tíz métert tudtak maguknak nyerni, mire hangos orosz katonaszó zengett fel a dermedt csendben, és nem sokkal utána lövések hada zúdult rájuk. Sorra hullott el mellőle minden bajtársa, ő maga pedig cikázva, és remélve, hogy a golyó nem leli nyomát, csak rohant.

A menekülés pillanatától két törvény uralkodott köztük. Mentsd a saját életed, és soha semmi esetre se nézz hátra, csak fuss!

A szerencsések egy golyó által élettelenül zuhantak a földre. Akit azonban csak mozgásképtelenné sebzett a lövedék, szívbe markoló fájdalommal üvöltött, vagy halálhörgéssel várta az utolsó másodpercét.

Ahogy a lövések csitultak, ők menedékbe vonultak, majd a teljes csendre előbújtak, halott társaik ruháit magukra vették, hó áztatta, megfagyott cipőjük talpára fadarabot kötöztek és addig mentek a végtelenbe, míg vonatot nem találtak. Soha egy pillanatra nem érezhették magukat biztonságban, vagonról vagonra bújva jutottak el újra a földre, melyet azt gondolták soha nem látják többé, hazájukba, Magyarországra.

Drága Dédi! Én olyan nagyon büszke leszek, ha rajta lesz a neved a listán!

1
http://fiatalszemmel.blogstar.hu/./pages/fiatalszemmel/contents/blog/25182/pics/lead_800x600.jpg
Fiatalszemmel,haboru,hadifogoly
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Ferencné 2016-02-18 20:20:40
Az én nagyapám az első világháboruban volt hadifogoly szibériában . Gyalog jött haza.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?